Díjátadás 2011. október 23.

Kitüntetések az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteltére.

Október 23-án délelőtt 10 órai kezdettel került sor Zagyvarékas 2011. évi kitüntetéseinek átadására a Polgármesteri Hivatal Dísztermében. Az esemény hagyományőrző katonák bevonulásával kezdődött, aki felvezetésével érkeztek meg a nap jeles vendégei  a kitüntettek, hozzátartozóik és valamint Szalay Ferenc országgyűlési képviselő és Jánosi József polgármester.

Kovács Márton színész a Szigligeti Színház tagja Ady Endre, Üzenet egykori iskolámba című versét követően elsőként Jánosi József polgármester köszöntötte a megjelenteket majd Szalay Ferenc mondott beszédet.

Az alábbiakban közöljük Jánosi József ünnepi gondolatait és a kitüntetett személyek nacionáléját.

Hölgyeim és Uraim!

Kedves vendégek!

Tisztelt kitüntetettjeink!

1956 a méltóság diadala volt.

A magunkra találás, a közösség megélésének pillanata.

Ezért minden megemlékezésben ott az esély, hogy újra átéljük önazonosságunkat, újra megfogalmazzuk: mi az, ami fontos nekünk, Zagyvarékasiaknak is.

Ha figyelmesen végigolvassuk a híres 56-os, októberi nyilatkozatokat, pontokba szedett követeléseket, rádöbbenthetünk, hogy akkor és ott az embereknek nem a saját, személyes sorsuk volt a legfontosabb!

Egy fájdalmasan nélkülöző, annyi hiánytól szenvedő korban a magyarok egymás gondját kívánták enyhíteni. Egymásért, egymásnak, a közösségnek akartak jót. S ez az akarat nem más, mint a számtalanszor tagadott, még többször elárult, mégis létező, kristálytiszta közérdek. Annak felismerése, hogy a nagy, közös célok elérésében a közösség baja nagyobb lehet az enyémnél, a köz érdeke fontosabb a saját érdekemnél.

Ezért minden évben számunkra is fontos, hogy közéleti gondolatainkat, eredményeinket, kitűzött feladatainkat mintegy átmossuk az ünnepeink tisztaságán. A mércét újra ehhez a nagylelkűséghez, kitartó szorgalomhoz, és tántoríthatatlan méltósághoz igazítsuk.

Községünk pótolhatatlan kincse, hogy vannak emberek, akik nap, mint nap megteszik ezt az egybevetést. Életüket az alkotásban létrehozásban élik, munkájukat becsülettel végzik. Őket ünnepeljük és díjazzuk a mai alkalommal.

A díjak értelme, hogy példaként állítsuk a településünk nyilvánossága elé azokat, akik átlagon felüli munkájukkal, szorgalmukkal Zagyvarékast képviselik.

Szükségünk van rájuk, szükségünk van Önökre, hogy elhihessük: így is lehet, sőt igazán csak így szabad élni — szorgalommal, hittel, tisztességgel, a szülőföldünkhöz a lakóhelyünkhöz kötődő szeretettel.

A mai napon az ország fejet hajt a hősök előtt.

Ezért vagyunk mi is itt: fejet hajtunk az Önök teljesítménye, teljesítménye előtt.

És településünk lakói nevében is kimondjuk a szót, amit a díjazottak helytállása többszörösen is megérdemel.

A szót, hogy: Köszönjük!

Ezt követően elsőként KIS ISTVÁN nyugalmazott jegyző vehette át kitüntetését aki az általános iskolai tanulmányai után a Szolnoki Közigazgatási Technikumban szerzett érettségit 1954-ben. Ezt követően állt munkába és kezdte el felelősségteljes hivatását. Pénzügyi csoportvezetőként 1959 – 1963-ig a Zagyvarékas Községi Tanácsnál, pénzügyi főelőadóként 1963 – 1964-ig a Szolnok Járási Tanácsnál dolgozott. Zagyvarékas Község Tanács VB titkári állását 1964 és 1991 között töltötte be, majd jegyzőként látta el sokirányú feladatát 1995-ig.

Tudásvágya, hivatásszeretete és tenni akarása a színvonalas, minőségi munka iránti vágya továbbtanulásra ösztönzi és 1966-ban elvégzi a budapesti Tanácsakadémiát, ahol 1972-ben különbözeti vizsgával főiskolai végzettséget szerzett.

Az önkormányzati rendszer létrejötte után még öt évig ellátja a jegyzői feladatokat ahol munkáját a pontosság, a precízség, az igényesség jellemezte. Mint vezető, egyéniségével mindig pozitív példát mutatott a beosztott köztisztviselőknek. A tanácsi, önkormányzati működésben aktív közreműködője volt a testületi döntések előkészítésének és végrehajtásának. Felkészültsége, tudása a testületek működésének eredményessége, színvonala elismerést váltott ki mind a helyi mind pedig a szakmai körökben.

A 40 évi közösségi munkája eredményei között nagyon sok olyan beruházás megvalósítása emelhető ki, amellyel a kis község: Zagyvarékas infrastrukturális fejlődésével megelőzte a szomszédos nagyobb községet is.

A község fejlesztésében munkájához fűződik

• 1967-ben az artézi kút furása;
• 1968-71 között a vezetékes ivóvízhálózat lefektetése;
• 1970-ben        a két tantermes iskola és a hozzá tartozó szolgálati lakás megépítése;a tornaterem megépítése; a községi úthálózat kövezése, aszfaltozása.

• 1985-86 között a vezetékes gáz és a telefonhálózat kiépítése.

• 1992-ben az „emeletes iskola” másik szárnyának megépítése.
• az árvíz által sújtotta cigány lakosság elhelyezésében, lakáshoz juttatásában kiemelkedő teljesítményt nyújtott 1970-ben

Munkája elismeréséül több „Kiváló Dolgozó” jelvényben részesült, a Szolnok megyei Tanács Elnökének oklevelét 2 alkalommal nyerte el. A tartalékos katonák mozgósításában nyújtott teljesítményéért a Magyar Honvédségtől Dicsérő Oklevelet kapott.

A közigazgatásban eltöltött fáradságos, olykor küzdelmes évtizedek során a szakmai munka színvonalas elvégzése mellett Kis István tanúbizonyságot tett Zagyvarékas előtt szolgálatáról, az itt élők szeretetéről, a település fejlődéséért való áldozatos kitartó munkáról, a kor megújuló követelményeinek való megfelelésről.

Másodikként AGÓCS GYULÁNÉ következett, aki 50 éves pedagógusi munka után részesült elismerésben. Zsuzsa asszony 42 évig a Zagyvarékasi Damjanich János Általános Iskolánál állt alkalmazásban. 2003 szeptembere óta a jászladányi Antal Mihály Alapítványi Iskola tanára, aki a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai magyar-történelem szakos diplomája mellé 1975-ben a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen középiskolai történelem szakos tanári diplomát is szerzett.

Akik ismerik, tudják róla, hogy kezdeményező, lendületes, nagy munkabírású személyiség, aki pályakezdőként is aktív résztvevője, majd szervezője az iskolai közösség életének. Zagyvarékason a szülők és egykori diákjai között nagy tiszteletnek és megbecsülésnek örvend. A környező városok középiskoláiban is elismeréssel szólnak a kezei közül kikerült diákok tudásáról.

Több évtizedes munkássága alatt rendszeresen foglalkozott a hátrányos helyzetű tanulókkal, akiket rendszerint térítésmentesen korrepetált. Segítette pályaválasztásukat, továbbtanulásukat, s figyelemmel kísérte sorsuk későbbi alakulását is.

Éveken át az iskolai nyelvművelő kör vezetője. Tanítványai részt vettek a Verseghy Ferenc nyelvművelő versenyeken. Ő a zagyvarékasi iskolai diákújságot alapítója, a tantárgyi és versmondó versenyek szervezője. A vers- és prózamondás kategóriában számtalan esetben értek el az általa felkészített tanulók körzeti és megyei versenyeken dobogós helyezéseket, vagy jutottak az országos döntőbe is.

Szinte valamennyi iskolai és községi ünnepség műsorához Ő készítette fel az iskola tanulóit. Évekig vezette a művelődési ház irodalmi színpadát, az iskolában szakmai munkaközösség vezető volt, egyszóval aktívan részt vett a lakosság kulturális nevelésében. Fiatal kollégáit szakmai tanácsokkal segítette. A szakfelügyelői ellenőrzések kiváló szakmai minősítést írtak róla. Kiemelkedő nevelő-oktató munkájáért 1994-ében elnyerte az iskola alapítványa által létesített „A Rékasi Kisdiákok Neveléséért-oktatásáért” plakettet.

Aktív ápolója a község irodalmi hagyományainak. Szervezi és vezeti a Móricz Zsigmond, (akinek gyermeke dr. Móricz Imre a falunkban nevelkedett) emlékét őrző tevékenységet. Szervezésében alakult meg a Móricz Zsigmond Társaság Zagyvarékasi Tagozata, melynek ügyvezető elnöke.

1996-ban megírta az iskola történetét. A millecentenárium évében az emlékbizottságtól elnyert pályázati pénzből kiadott „Községünk és népoktatásának története” című könyv szerkesztője, írója.

Agócs Gyuláné településünk közösségének öt évtizede elkötelezett, meghatározó személyisége. A magyar irodalom, az anyanyelvi nevelés, a történelem oktatás területén községünkben kimagaslót alkotott. Szakmai elismertsége, hivatástudata, közvetlen és szeretetteljes egyénisége alapján méltó a Zagyvarékasért Emlékéremre. Ezen kitüntető díj az ötven éven át végzett kiváló szakmai munkájának méltó elismerését is jelenti.

A díjazottak valamennyien a kitüntetéseiket követően röviden szóltak. Agócs Gyuláné a beszédét megküldte nekünk, amit természetesen örömmel osztunk meg olvasóinkkal

Tisztelt Polgármester Úr, Képviselő Testület!

Köszönöm a Rangos elismerést. Bevallom váratlanul ért és nagyon örülök neki.

De ez a kitüntetés nem csak nekem szól, hanem szól a volt Igazgatóimnak: Jakab Sándor, Bodó István, Mihályi István, Polónyi László Igazgató Úrnak.

Ez a kitüntetés szól azoknak a Kollégáimnak, akikkel együtt tanítottam az elmúlt 50 évben. Akikkel együtt szerveztem a rékasi diákoknak:

            - a tanulmányi versenyeket, vetélkedőket

            - vidám táborozásokat, kirándulásokat

            - szakköröket, középiskolai előkészítőket

            - sikeres éveket

Ez a kitüntetés külön tisztelettel szól az ÉDESANYÁMNAK, aki már csak felülről figyel engem és most biztos nagyon büszke lenne rám.

De ez a kitüntetés szól a CSALÁDOMNAK, a GYEREKEIMNEK akik nélkül nem jutottam volna ide.

Ez a kitüntetés szól a több ezer rékasi Diáknak, kiket tanítottam az elmúlt 50 év alatt. Közülük sok sikeres orvos, tanár, mérnök ügyvéd, közgazdász, vállalkozó és sok becsületes kétkezű MUNKÁS került ki.

Mi a siker titka?

Szeretni kell a GYERMEKET. Meglátni és meggyőzni, hogy minden GYERMEK valamiben kiváló.

Ha becsukom magam mögött az osztályajtót, a VARÁZSPÁLCA nálam van. Tőlem függ, hogy el tudok-e jutni a gyermek szívéhez.

EZ A SIKER TITKA!

Mert nincs annál nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud.

A jó pedagógus élete végéig lélekben fiatal marad, mert:

            „Diák marad az ember míg csak él, leckéjét a sírig tanulja, újat, nehezebbet a réginél”

Utoljára szóljon ez a kitüntetés az én volt iskolámnak, tanáraimnak, „az ősi Schola fő-magiszterének”.

Ady szavaival:

„Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen
S hogy higgyük: akartad.
S míg játszadoztak rajta bús mosolyok,
Erőt és hitet prédikált az ajkad…

És mégis-mégis, magam is itt vagyok
Ünnep-kocsit tolni
S én jó mesterem, szeretném a kezed
Áldva-átkozva, sírva megcsókolni.”

Jánosi József polgármester ezt követően ERDÉLYI ERNŐ víz-, gáz- és központi fűtés szerelőt településünk szülöttjét szólította, aki  már nyugdíjas. Családja mellett mindig első helyen szerepelt, illetve szerepel ma is a sport, ezen belül is a labdarúgás. Sportot kedvelő család, hiszen Édesapja Erdélyi István hosszú éveken keresztül a Zagyvarékas Sportegyesület elnöke; bátyja, ifjú Erdélyi István Zagyvarékas község labdarugója később pedig a Labdarugó Szakosztály vezetője.

Olyan ember, akinek sportszeretete és tehetsége gyermekkora óta meghatározója életének, hiszen már általános iskolás korában, 12 évesen tagja a helyi labdarugó csapatnak. Sorkatonai szolgálata alatt a Magyar Nemzeti Bajnokság játékosa. Labdarugóként 25 évig 37 éves koráig a helyi futballcsapat legjobb játékosa, és ismert és elismert részese a település sport életének. 

Az aktív labdarúgó korszaka után szervezőként segítette, illetve segíti a zagyvarékasi labdarúgást. 18 éve a helyi Sportegyesület vezetőségi tagja a Labdarugó Szakosztályának pedig 13 éve a vezetője. Tisztségeit társadalmi funkcióban látja el.

Vezetői munkájának legsikeresebb éve 2005 volt, amikor is 85 év után a zagyvarékasi futballcsapat először jutott be a Megyei I. osztályba. E kimagasló sportsiker a település sporttörténetének egyik legkiemelkedőbb eredménye, amely nem kis büszkeséget kölcsönzött a település sportszerető lakóinak.

Napjainkban fő feladata a helyi utánpótlás nevelése. Aktív szervező munkája révén évek óta igen nagy népszerűségnek örvendnek az általa szervezett tömegsport és szabadidős rendezvények.

Erdélyi Ernő barátságos, közvetlen, szeretetteljes egyénisége és elismertsége alapján méltó az Zagyvarékasért Emlékéremre, mely kitüntető díj a sport iránti elkötelezettségének méltó elismerését jelenti a nyugdíjas éveire.

A kitüntetések sorát Zagyvarékas Díszpolgára cím átadása zárta amelyet idén Móricz Zsigmond fia, Dr. MÓRICZ IMRE mérnök-közgazdász vehetett át.

Móricz Imre különös sorsú ember. Olyan, akinek majd egy emberöltőn keresztül kell viselnie a kirekesztettség keresztjét. Akinek családja sohasem kívánta befogadni azt az embert, aki a legkevésbé tehetett arról, hogy a XX. század egyik legnagyobb írójának a leszármazottja.

Móricz Imre, édesapjával, Móricz Zsigmonddal ellentétben nem írt regényeket, novellákat, csupán apjához kötődő emlékek, feljegyzések kerültek, kerülnek ki tolla alól. Nem úgy ismerjük őt, mint írót, ilyen babérokra sohasem törekedett, műszaki pályán kereste kenyerét Budapesten, a nagy világban.

Kicsi lelenc gyerekként a zagyvarékasi Kiss Boldizsárék magukhoz fogadták, s itt nevelősködött a Zagyva-parton. Ahogy ő mondta, jó sorsa megsegítette, hiszen tüneményes család viselte gondját. Családtagként kezelték, s mindig úgy tekintett rájuk, mint közeli hozzátartozójára. Itt járt iskolába, az alapokat rékasi tanítóktól kapta. Ám Édesapja kívánságára annak egykori iskolájába a debreceni református kollégiumba íratták 10 évesen és itt járta ki a nyolc gimnáziumi osztályt.

Ami Zagyvarékas díszpolgárává emeli őt, az többek között az, hogy Móricz Imre gyermekként is itt volt otthon, és sehol máshol nem. Ide idézve a kortárs irodalmár Serfőző Simon gondolatait. És azt is megérezte, hogy itt szeretik őt. Mikor elkerült innen, gyakorta visszahúzta a szíve, és visszahúzza máig.

Számunkra nem akárkinek a nevét viseli. Közvetlen kapocs ő a nagy íróhoz. Általa közelebb kerülhetünk ahhoz az alkotó emberhez, akinek műveit tanítják az iskolában, drámáit időről-időre színházak tűzik műsorukra, regényeiből filmváltozatot készítenek. A múltból iránymutatónk ő a jövőbe.

Ezt az írót becsüljük és tiszteljük mi, s általa Móricz Imrét. Ezért érdemli ki megbecsülésünket, aki nem hivalkodó módon, hanem mélységes alázattal, igyekszik ápolni apjának örökségét egyben a magyar irodalom klasszikus értékét is úgy, hogy közben általa és segítségével Zagyvarékas nem csak a család emlékhelye, hanem a magyar irodalomtörténet és a település kulturális unikuma. Zagyvarékas és a Móricz család kapcsolatának élő nagykövete.

Ő az aki elsők között csatlakozott a gondolathoz, hogy alapítsunk Zagyvarékason irodalmi társaságot, azzal a céllal, hogy felelevenítsük azokat az idevalósi emlékeket, amelyek az íróval kapcsolatosak és a korabeli Magyarországnak tükröt tartott életünkről. Előadások, megemlékezések öregbítsék örök időre elható munkásságát. Jelentőségét az alulsó Magyarország felmutatásában.

Móricz Imre a leányfalui székhelyű országos Móricz Zsigmond Társaság, valamint a Petőfi Irodalmi múzeum és Zagyvarékas között gyümölcsöző kapcsolatot hozott létre bekapcsolva ezzel minket az irodalmi közélet vérkeringésébe. De tette és teszi egyéb alkalmakkor is. A községnek nem egyszer ajándékozott különböző emléktárgyakat a Móricz hagyatékból, melyek féltett kincsei a helyi Móricz Zsigmond Művelődési Ház Könyvtárának. Azon volt és van, hogy a falu jó hírnevét terjessze, mélyre gyökereztesse Móricz Zsigmond emlékét itt és szerte a világban.

Zagyvarékas ezennel befogadást és megnyugvást kínálva Díszpolgárává fogadja a Magyar Királyi Gyermekmenhely egykori lakóját, Móricz Imrét.

A bensőséges hangulatú ünnepséget követően a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Vonósnégyesének hangversenye következett. A ceremónia a Móricz Zsigmond Művelődési Ház és Könyvtárban polgármesteri folytatódott. A nap eseményei a délutáni megemlékezéssel zárultak a Szabadság téren, ahol Jánosi József polgármester ünnepi beszédét követően Huzella Péter Kossuth-díjas előadóművész műsorával és az emlékezés virágainak, mécseseinek elhelyezésével tisztelegtek a megjelent helyi lakosok az 56-os hősök emlékének.