Zagyvarékason is terem országos bajnok

Rég elmúlt már a diákolimpiai győzelem dicsősége, eltelt egy gönyörű nyár, nehéz volt visszaülni az iskolapadba. Hiányzott már a dzsúdó, igaz, az augusztusi bajai edzőtábor ezt némiképp enyhítette. Szeptembertől még az eddigieknél is keményebb edzések jöttek, készültünk az országos bajnokságra. Nagy kedvvel és lendülettel vetettük bele magunkat a munkába. Szeptember közepén aztán megtörtént a baj, az egyik edzésen a jobb kezemen a középső ujj körömháza körmöstül szétszakadt. Próbáltam versenyezni, de nem tudtam jobb kézzel rendesen fogni, így végül le kellett venni a körmömet... Jó pár edzést és versenyt ki kellett hagynom, éreztem, elhúznak mellettem az ellenfelek és nem tehetek semmit. Október elejére aztán minden jóra fordult, kezdtem felpörögni, sokat erősödtem és a fogásom is végre a régi lett. Felgyorsultam, és megjött az önbizalmam. Nagyon sokat segített a Bácska Kupán aratott győzelem, kezdtem hinni magamban. A következő négy hét borzasztó nehéz volt. Nem elég, hogy az iskolából csak ötöst hozhatok elfogadható eredményként,  heti öt cselgáncs és két tollasedzés acélozott, szembe kellett néznem egy eddig láthatatlan ellenféllel. Igen, a súllyal. A cselgáncsban súlycsoportok vannak, és hol van már június! Nőttem és erősödtem azóta, hogyan védem meg 30 kilóban a címemet? Szofi barátnőmmel nem akartam küzdeni, ő már rég elhagyta ezt a súlyt. Nem volt mit tenni, 30 kilogramm alatt kellett maradnom. Nem volt könnyű, de minden segítséget megkaptam. Délutántól már csak gyümölcs, egy fél pirítós kenyér és joghurt volt a menü, az utolsó napokban pedig almakompót, főtt tojás és... ha nem volt jó  a súlyom, futás. Még a verseny előtti nap délutánján is futnom kellett, fóliába csomagolva! Mit nem adtam volna egy báránycombért egy liter kólával!

Az edzésről egyenesen Bajára utaztunk, hogy ne kelljen hajnalban kelni, jól kipihenjük magunkat, és ha szükséges, még igazítsunk a súlyunkon. Így érkezett el a nagy nap reggele.

Minden rendben volt, 29 kilogramm 70 dekagrammal mérlegeltem, utána gyorsan hét deciliter isostar oldat és 16 pogácsa, szőlőcukor, és minden, amit az edzőm megengedett. A sorsolást áttekintve szerencsésnek éreztem magam, a legjobb négy közé jutásért ismeretlen ellenfelet kaptam, reméltem, hogy azért ismeretlen, mert nagyobb versenyeken még nem ért el eredményt. Önbizalomtól duzzadva léptem tatamira. Ez volt a negyeddöntő:

http://www.youtube.com/watch?v=lWTm4lq910k&feature=youtu.be

Szerencsére nem volt nehéz mérkőzés, nem vett ki sok erőt belőlem. Második ellenfelem Varga Brigitta erős izomgolyó, tele önbizalommal érkezett egy ipponal elért győzelem után. Így küzdöttünk:

http://www.youtube.com/watch?v=QNGgLPUTTGM&feature=youtu.be

Végig aktívabb voltam, erőltettem a dobást, ami 4 másodperccel a vége előtt egy váll-hátsógánccsal sikerült. Földharcban nagyon erős volt a kislány, ám meg sem tudott mozdítani. Edzőm hangja sem neki segített:)

Kaptam negyedóra pihenőt, Hajdú Eszterrel kellett küzdenem a magyar bajnoki címért. Eszti magas, erős, szíjas lány, de állóképessége nem a legjobb. Bíztam magamban.

http://www.youtube.com/watch?v=wLJ7Ef_A9o0&feature=youtu.be

Már a rendes játékidőben érdemeltem volna egy jukót edzőm szerint, az utolsó másodperceikben befogott leszorításomból sem menekült volna. A Golden Score utolsó másodperceiben aztán egy nagy belső horoggal eldöntöttem a mérkőzést.

Ami eztán jött, az maga a boldogság. Egy évben diákolimpia és magyar bajnoki cím! Cukrászda, fagyitornyok, sütiköltemények, szülinap!

Köszönöm ezt a csodás évet edzőmnek, Csényi Gábornak, aki végig bízott bennem, Özbas Szofi barátnőmnek,  sporttársamnak és családjának, köszönöm Jankovics Ferenc, Viola Dominik, Őze Máté, Mihályi Bence és Fehér Máté sporttársaimnak és persze a többieknek a segítséget az edzéseken, a biztatást a versenyeken. Köszönöm édesanyámnak és édesapámnak, sporttársaim szüleinek, hogy segítettek elérni ezt a csodálatos eredményt.

Simon Zoé

A mai napon csodás elismerést kaptam eredményeimért iskolámtól és Szolnok város polgármesterétől a Városháza Dísztermében!

Polgármester Úr köszöntött bennünket, majd

átvettük a kupákat és az okleveleket...

Nagyon sokan voltunk, és ilyen díjat kaptam. Persze az angyalkák nem tartoznak hozzá.

És most boldog vagyok.                                    http://www.szoljon.hu/galerialp/56380