Zagyvarékas története


A régmúlt
Régészeti leletek tanulsága szerint Zagyvarékas területe igen régen lakott hely. Kevés ásatás folyt ezen a részen, ám e ritka alkalmak során rábukkantak egy i.e.3000 körüli rézkori telepnyomra. Az i.sz. 10-15 közötti tárgyi emlékek azt bizonyítják, hogy akkor az iráni nyelvet beszélő szarmaták éltek itt. A 600-as években avarok lakták a területet. Honfoglaláskori leleteket is találtak a régészek környékünkön. Falunk múltjáról írásos emlékünk csak a sokkal későbbi időktől van. Községünk neve először 1323-ban jelenik meg írásban egy királyi birtokadományozásról szóló okiratban. A településnek rangot adó kőtemplomáról egy 1347-ben kelt oklevél tesz említést. A török hódoltság alatt Rékas többször elnéptelenedett, de mindig újra lakott hely lett. Az 1300-as években Külső Szolnok megyéhez tartozott. A XV. századtól Heves megyéhez tartozó falu. 1546-tól a budai szandzsák pesti nahijéhez tartozik, valószínűleg a török kiűzéséig. A történészek úgy vélik, hogy Rékas a tizenötéves háború idején elpusztult. 1596-ben a fontos szolnoki vár közelében lévő Rékast Mehmed szultán hadai bizonyára pusztává tették. 1670. augusztus 16-án Füleken a rékasi Kovács Ferenc, valószínűleg mint bíró vagy esküdt fizeti be a falu pénzét a füleki vár palánkjának megerősítésére. Ebben az időben lakott volt ismét Rékas. Ezután még kétszer néptelenedett el a falu. 1713-tól Rékas folyamatosan lakott település. de az új lakosság már nem a XVI. századi népességnek vér szerinti leszármazottja, hiszen rövid megszakításokkal ugyan, de több mint száz évig pusztán állt a falu. Az új népesség a család- és helynevek tanulsága szerint is magyar és katolikus volt. Az 1347-ben említett templom időközben romba dőlt. Athlann M. Károly püspök a hívek hozzájárulásával 1737-ben templomot építtetett Szent Imre tiszteletére. A falu védőszentje azóta is Szent Imre. 1670-től a község Pest-Pilis-Solt vármegyéhez tartozott. A község pecsétjének ez ideig ismert legkorábbi előfordulása agy 1728-ban készített íraton látható. REKAS FALV PECSETI felirattal. A babérkoszorú és gyűrűbe foglalt által határolt mezőben reneszánsz jellegű tárcsapajzson jobbra hegyével le és élével befelé fordított csoroszlya, bal hegyével kifelé fordított aszimmetrikus ekevas látható. 1724. május 28-tól Jánosi István lett a plébános, ő kezdte el az anyakönyv vezetését. Így lehet tudomásunk arról, hogy 1773-ban a templom körül temetkeztek. Azt is feljegyezték, hogy 1759 májusában szentelték fel a templom melletti temetőben a keresztet. Ez a kereszt ma a templom szentélyének falánál van elhelyezve. Az un. Régi temetőt 1783. június 1-től használják. Valószínűleg 1773-ban fejezték be a plébánia építését. 1794. október 8-án állította fel a kegyúr a Zagyvahíd mellett Nepomuki Szent János szobrát. A szobor ma a templom mellett áll. 1754-ben a község a váci püspök birtoka lett. A falu papja a község részeinek nevét is rögzítette 1770-től. A község központja, ahol a templom áll, a Falu nevet viseli. Ettől keletre van a Kutyaszög, nyugatra a Tabán a Cigányvéggel. 1724-től az iskola fenntartása a község feladata. 1771-ben a tanító 25 fiú és 45 leánygyermeket tanított írásra, olvasásra és hittanra. A községbírói testület 1764-ben Dömöcs Pál főbíró és Sztrunga Mátyás törvénybíró mellett 9 esküdtből állt. Sándor József nótárius végezte az írásbeli teendőket, még a szomszédos Újszász falu számára is.

Az 1800-as évek
1818-ban a község új pecsétet készíttetett. Ennek szövege: "REKASI ELYSEG PETSETIE. 1818". Ez az 1860-as évekig volt használatban. Rékas új gumibélyegzőjén ekkor fektetett ovális vonalkeret mezőben két vízszintes sorban "RÉKAS KÖZSÉG " felírat van. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban 42 rékasi honvéd harcolt. Zömmel földművesek, zsellérek, szolgák, de van közöttük 4 kézműves, 3 muzsikus valamint egy pásztor. Mindannyian katolikusok, de egyikük sem nemes. A szabadságharc idején többen szolgáltak a komáromi várban. Fontos esemény volt a falu életében a tagosítások végrehajtása 1858-ban. A tagosítás, a birtokos egy határban fekvő birtokának egy tagban való kihasítása, vagyis a szétdarabolt birtokok egyesítése. Az akkori plébános feljegyezte: "A forgalmasabb utcákon deszkapalló járda volt, a mellékutcák annál sárosabbak. Kevés jó vízű kútja volt a falunak, a Zagyváról is hordták a vizet. A lakosság hibája a túlságos takarékosság, amit fösvénységnek is mondanak. Az anyagi áldozatokkal járó haladásnak így sok esetben ellentmondanak." A Zagyva gyakori árvizeitől szenvedett a falu. Az 1800-as évek végén 2100 öles (1 öl=1,896 m) töltést emeltek. Ez a töltés nem volt tökéletes, így az ezt követő években is pusztított az árvíz. Az 1828-as országos összeírás szerint Rékason 125 jobbágycsalád, 310 házas, 26 házatlan zsellér, valamint 12 mesterember és 9 szolga élt. A feljegyzések szerint a rékasiak foglalkozás szerűen fuvaroznak, aminek alapját a hagyományos lótenyésztés, és a forgalmas utak találkozási pontjai képezik. A mai Községháza épülete 1852 óta községháza. Az ezt megelőző időben császári-biztosi lakás, majd uradalmi tiszti lakás volt. Az 1873-ban megépült hatvan-szolnoki vasútvonalon Rékas megállóhelyet kapott.


A község mezőgazdasága

Az 1800-as évek

A mezőgazdaságra vonatkozó legkorábbi adat a lótenyésztésre vonatkozik. 1403-ban Rékason 230 ménesbeli lovat foglaltak le egy per során. Az 1546-1590 között készült szandzsák összeírás szerint búzát, rozsbúzát, árpát termesztenek és kevés szénát gyujtenek.1580-90 között a lent is megemlítik. Jelentős volt a sertés és báránytenyésztés. A marhatenyésztés a XVI. században elenyésző volt. Az 1500-as években a méhészet és sertéstenyésztés méretei messze meghaladták a falu szükségletét. Ebből arra következtethetünk, hogy ezekkel a termékekkel valószínűleg kereskedtek. Egy 1570-ből származó adat szerint Rékasnak szőlei és rétjei nincsenek, szántóföldjei elégségesek. Az újjá település időszakában -1720 körül- a szántókat egy tagban hagyták, és évente két vetésforgóban műveltek. A falunak állandó rétje ekkor sem volt, hanem ott jelöltek ki, ahol a fű bővebben termett. A szántóföld ekkor 70 1/2 pozsonyi mérőt (egy pozsonyi mérő 62,498 liter), a rét 49 kaszást tett ki. A község 1754-től a váci püspökséghez tartozott. Az úrbéri egyezség szerint 4800 kh-ból 500kh a váci káptalané lett (Veres rész). A többit a jobbágyok között osztották ki. 72kh-as telkenként. A püspökséghez tartozás a kor viszonyai között szerencsés helyzet volt, mivel a kirótt dézsmán kívül nem kellett más ellenszolgáltatást adni. A világi földesurak birtokain robot, dézsma, kilenced, és más egyéb szolgáltatások terhelték a lakosságot. A falu akkori papja szerint "A jobbágyok a dézsmát a dézsmakertbe (mai Hunyadi út) hordták össze, és innen vitték Vácra, a püspöki gabonaraktárba". Az 1828-as országos összeírás szerint a jobbágyok földjeiket három nyomásban műveltek, búzát, árpát és zabot vetettek. Szőlőjük ekkor sem volt. Legelőt a Heves megyéhez tartozó Szentiván pusztán béreltek. Rékas " fekete földje szép búzát, árpát, kukoricát terem s eddig trágya nélkül, rétjei kövérek, kár, hogy a Zagyva árjai rongálják. Sok lovat, és másutt bérelt pusztákon sok szép szarvasmarhát tenyészt, erősen fuvarozik". Sok állat trágyáját tűzifa hiányában fűtésre használták. 1858-ban a község határa 4965 kh Elérkezett az 1914-es esztendő, amelyet a falu papja fenségesnek minősített. A szárazság miatt igen kevés volt a termés. Ha volt eső, az is pusztított. 1914. Augusztus 16-án "óriási jégeső volt, galambtojás nagyságú jegek is estek".

1900-tól az I. Világháború végéig
A század első nagy csapása is jött az első világháború. A község minden hadkötelesét behívták katonai szolgálatra. "Az első sebesültünk, akti itthon láttunk ifj. Boldizsár Pál. Ő, Boldizsár Pál kántorunk fia, honvédzászlós, akinek a tüdejét járta át a golyó. Teljesen felépült." A hadba vonultak családjának megsegítésére a tehetősebb nőkből, földművesekből a plébános vezetésével bizottság alakul Rékason. Innen is küldtek hősapkákat, érmelegítőket, haskötőket a fronton harcoló katonáknak. A háború viharában is igyekeztek az emberek megőrizni a szokásos életvitelüket, ezt a célt szolgálta az ünnepek megtartása. 1914-ben nagyszabású karácsonyi játékot rendeztek iskolás lányok szereplésével. Amerikából adományt küldtek az európai gyermekeknek. Ebből Zagyvarékas is jutott 20 db ruhanemű, néhány angol képeskönyv, mogyoró, golyócskák, játékágyú, ceruza, kréta, porcelángombok, kis amerikai zászló. Az 1915-ös évben a háború okozta szenvedést természeti csapások tetézték. Az időjárás ismét csapadékosra fordult, ennek következtében a Zagyva árvizet zúdított a falura. Ezt követte a kolera. A járványban 60-an betegedtek meg, ebből húszan vesztették életüket. Közben tombolt a háború, újabb és újabb katonákat követelve. 1915-ben fölülvizsgálták az addig be nem sorozottakat és a mentességi adót fizetőket falunkban. Közülük ekkor 158 főt alkalmasnak találtak a katonai szolgálatra. 1916-ban a rékasi harangokból szereltek le (számukra nincs adat) és felajánlották a háborúba A falu akkori papja külön kiemelte az 1918. Évet, amikor kifejezetten kevés termés volt. Az első világháborúban kb. 900 rékasi vett részt, közülük 170-en haltak hősi halált. Az elesettek után 94 hadiözvegy és 218 hadiárva maradt. 1918. november 4-én a község képviselőtestületi ülésén megalakították Zagyvarékas község nemzeti bizottságát, s elnökéül Bálint József főjegyzőt választották meg. A tanácsköztársaság kikiáltását követően 1919. Április 12-én a Cegléden megtartott járási munkás-paraszt és katonatanács választáson Zagyvarékasról Kovács Lázár vett rész, s rajta kívül a tanács tagjai közé került Kiss István, Bálint József, valamint Jánosi József. A proletárdiktatúra idején repülőgépről a mi falunkban is terjesztettek röplapokat. Vöröskatonák is állomásoztak Rékason. 1919. Április végén győri és székesfehérvári munkásokból toborzott két zászlóalj állomásozott itt május 2-ig. Május közepétől "árvíz katonák jöttek.". A falut körbe zárta a víz, ezért június közepéig itt voltak. Az árvíz következtében 20-25 ház összedőlt. 100-200 ház a fakadásvíztől megrongálódott. A vetés tönkrement. Az északi hadjáratból visszatérő 101. Vörös gyalogezred 1919. Július 19-től Zagyvarékason állomásozott. Hamarosan két szétszedett gyors naszád is érkezett a szolnoki átkelés támogatására. Ezeket a község közelében állították össze az átkelés előtt pár nappal. 1919. augusztus 1-én a Vörös Hadsereg Abony és Zagyvarékas irányából indított támadást, az visszafoglalta Szolnokot. A következő napon a túlerőben lévő román hadsereg Besenyszög és Zagyvarékas irányában hajtott végre támadási és elfoglalta Szolnokot. A falu papja így örökítette meg a csatát. '1919 július 31-én, csütörtökön a 101-es ezred egyik tüzérparancsnoka tiszttársai minden figyelmeztetése ellenére kirohant Besenyszög alá, hogy feltartóztassa a Tiszán átkelt románokat. Éjjel dübörögtek a Zagyva-hídon az átvonuló ágyúk. Másnap délben már rohantak vissza. Schaffuss kiadta a parancsot, hogy felvesszük a harcot a község szélén, hiszen ez többszörös gátjaival, Zagyva folyójával jó terep. A község szélén felállították az ütegeket, figyelő őrszemet állítottak a templomtoronyba, fedezékeket ástak a folyó innenső partján a körgát oldalába. 36 ágyúnk volt. Augusztus 1-én délelőtt kezdetét vette az ágyúpárbaj. Sok gránát hullott a falura. Este fél 8-kor megkezdődött a gépfegyverropogás. A falu utcáin akkor már fegyveres román katonák jártak. A szélmalomhoz kihajtottak kb. 200 rékasi férfit, közöttük a papot és a jegyzőt. Őket kifosztották, még a cipőjüket is elvették. A vöröskatonák még egyszer vissza akarták venni a falut, de kénytelenek voltak parlamenterek útján közölni, hogy megadják magukat'. A csata áldozatokat követelt a falutól. "Meghalt Györe János, Drávuczné (Túróczi Erzsébet) rékasi lakos. Három lány egyszerre halt meg egy fel nem robbant gránáttól. Sok ház megsérült, öt leégett." A román megszállás három és fél hónapig tartott. 1919. November 19-én vonultak ki. Ezalatt sok élelmiszert elkoboztak a lakosságtól. 1919. december 10-én bevonult Rékasra a sastollas II. Dunántúli Huszárezred. Véget ért az első világháború, leverték a Tanácsköztársaságot.

A két világháború között
Hogyan alakult ezek után községünk élete? A társadalmi feszültségek a Tanácsköztársaság leverése után is érzékelhetők voltak. A zagyvarékasi főjegyző 1922. augusztus 16-án sürgette az abonyi főszolgabírónál csendőrkülönítmény kihelyezését a községbe " a hangulat lecsillapításához". Az MSZMP 1925-ben megalakult Szolnoki Szervezetének tevékenysége a környező településekre is kisugárzott. A Belügyminisztérium tájékoztató köriratot küldött a megyékhez 1926. Június 14-én az MSZMP megalakulásáról és szerveiről. Ebből kitűnik, hogy Zagyvarékason is működött helyi szervezet. A község továbbra is szenvedett a Zagyva szeszélyétől. 1919-ben, 1924-ben és 1940-41-ben veszélyes áradások voltak. A faluban fejlődött a közoktatás. 1923/24-es tanévben 724 tanuló iratkozott be az iskolába. Ekkor a gyerekek külön fiú ill. lány osztályokban tanultak. Egyetlen vegyes osztály volt csak, Boldizsár Pál, Farády László, Fiala Nándor, Sallaí Mária, Bulavesz János, Gergulics Erzsébet, Tamássy Anna, Tallér Imre tanítottak akkor Rékason. 1923-ban községi elöljárósági és iskolaszék választások voltak a faluban. A megválasztott elöljáróság tagjai: id. G. Polónyi Imre, bíró, Tóth Sándor, másod bíró (helyettes), Faragó Imre, pénztárnok, Somogyi János, közgyám, Barhács János, Fekete Dávid, ifj. G. Polónyi Imre, Kis A. Lajos tanácsosok. Az iskolaszék tagjainak a következő polgárokat választották: Bálint József, Barhács János, ifj. Bíró János, Bíró Illés, Faragó Imre, Fekete Dávid, Szabó A. István, Virág Antal, Varjú Boldizsár. 1927-1930 felépült az ún. Nagyiskola. Az egy emeletes épület hat tanterme szolgálta (szolgálja máig is ) rékasi gyerekek oktatását. Az iskola Szent Imre nevét viselte. 1927.31. 1930-ban ismét községi elöljárósági választások voltak. A választás eredménye a következő volt: Bíró: ifj. Bíró István Másod bíró: Menkó P. József Pénztárnok: ifj. Varga Károly Tanácsosok: Serfőző János, Sztrunga Boldiszár, Csák A. János, Faragó Imre. A község közművelődésében számos a Belügyminisztérium által engedélyezett kör és egyesület játszott szerepet. 1929-től működött a Zagyvarékasi Római Katolikus Olvasó Egylet. 1924-től létezett a Zagyvarékasi Társaskör. Legrégebben 1897-ben a Zagyvarékasi Gazdasági Kör tevékenykedett. A Zagyvarékasi Katholikus Népkör 1901-ben alakult. A Zagyvarékasi Levente Egyesületet 1924-ben alapították. A Zagyvarékasi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 1924-ben kezdete munkáját. A HONSZ zagyvarékasi fiókja 1937-től működött. (HONSZ=Hadirokkantak, Hadiözvegyek és hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége). A Zagyvarékasi MOVE 1935-től működött. (MOVE=Magyar Országos Véderő Egyesület, a Horthy rendszer jellemző társadalmi szervezete.) Tevékenysége a sport és a kultúra területére korlátozódott. A két világháború közötti időszakban elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki Rékason a vármegye Iskolán kívüli Népművelési Bizottsága az ismeretterjesztő előadások tartása és tanfolyamok szervezése terén. 1928/1929-ben a községben 1 vallás- és közoktatásügyi minisztériumi és 1 testnevelésügyi bizottság felügyelete alá tartozó könyvtár volt, együttesen 252 db könyvvel. Ezen kívül az egyesületek is rendelkeztek még könyvállománnyal. 1941-ben mozi létesült Rékason. Jelentős mértékben nőtt az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatottak száma. A közlekedésben dolgozók száma is emelkedett. Ebben szerepe volt Szolnok város közelségének és fejlődésének, valamint a Rékast is érintő vasútvonalnak. Mind ezek ellenére a község agrár jellegű maradt. Az emberek többsége a mezőgazdaságból élt. Az iparban és a közlekedésben dolgozók átmenetileg, néhány évig dolgoztak ipari munkásként. Ipari tevékenység: 1930-ban Zagyvarékason 4 asztalost, 5 ácsot, 2 bognárt, 6 cipészt, 6 cséplőgéptulajdonost, 1 fodrászt, 1 kéményseprőt, 5 kovácsot, 3 szabót és 3 takácsot említenek. Legnagyobb ipari üzeme ekkor Scholcz Arthúr gőzmalma (mely 1910-ben 80 LE-s, 6 munkást foglalkoztat), továbbá G. Csák József és Lovász János darálómalma. A háziiparon belül ekkoriban a szövő- és fonóipart, valamint a kosárkészítést tekintik jellemzőnek. Zagyvarékas 1930-ban 1 községi orvos, 1 gyakorló orvos és a "Szentlélek" gyógyszertár működött a faluban.

A II. Világháború
Zagyvarékast a 2. Ukrán Front alárendeltségébe tartozó 7. Gárda Hadsereg, valamint a 6. Gárda Harckocsi Hadsereg erői foglalták el a Szolnok körüli térséggel együtt 1944. November 4-én. Több napig tartól súlyos harcok után a 2. Ukrán Front fő erői november 11-én indítottak újabb támadást a Besenyszög-Ceglédbercel arcvonalszakaszon, s ezzel a front eltávolodott a község területéről. A harcok és az október 28-i légitámadás során mintegy 1200 lakóházból 152, a 870 gazdasági épületből pedig 180 rongálódott meg. 80 lakóház még 1945 májusában is lakhatatlan volt. A németek november 4-én 8 órakor felrobbantották a hidat. Az előőrsök délelőtt 9 órakor értek a község déli pontján lévő gátőrházhoz. A gyalogosok a szántóföldeken 30-40 méterenként a gépkocsik és harckocsik a közúton érkeztek Szolnok felől. A falu akkori papjának feljegyzései: 1944. Október 28-án végig bombázták az Aradi utcát. A bombázás halálos áldozatai: Hegedűs Istvánné, Gárai Júlia. A híd felrobbantásának napját az adatforrások eltérően adják meg. A Szolnok megyei levéltár kiadványa az eseményt november 4-re, míg a zagyvarékasi Plébánia Hivatal Historia Domusa november 7-re teszi. Abban egyetértenek a források, hogy a közeli lakóházakban és a Zagyvaparti iskola épületében jelentős károkat okozott a robbantás. November 8-a és 19-e között a németek többször támadtak Szászberek felöl. A háború áldozatául esett: Szabó Imre, Szabó József, Dora Imre, Kis Viktória. Hónapokig tartott még a hadsereg vonulása. A katonákat házakhoz szállásolták be, s az ott lakóknak kellett ellátniuk őket. Volt, akinek a kertje lőszerraktárrá változott. A vásártéren nem sátrak, hanem katyusák álltak. Az iskolában szünetelt a tanítás. A Zagyvaparti iskolába is beköltöztek a katonák. Az elemi iskolai tanítás 1944 decemberében indult. Főiskolások is tanították a gyerekeket. A tanítás lakóházakban, ebédlőben és a plébánián folyt. A polgári iskolába, gimnáziumba járókat Fiala Endre összegyűjtötté. Őket itt helyben oktatták, vizsgáztatták, mivel Fiala a Jászberényi Tanítóképző igazgatója volt azelőtt. Őt 1945. február 2-án internálták. 1944. december 10-én alakult meg az MKP (Magyar Kommunista Párt) helyi szervezet Fodor Imre vezetésével, majd december 24-én a Földmunkások Szabad Szakszervezete. 1945. Február 4-én alakult meg a nemzeti bizottság. A pártok közül az SZDP (Szociáldemokrata Párt) az NPP (Nemzeti Parasztpárt), a társadalmi szervezetek közül az UFOSZ (Újbirtokosok és Földhöz jutottak Országos Szövetsége) működésé érdemel említést. Az 1945-ös földreform főként a töredékfölddel rendelkezők helyzetében hozott javulást. 1945. Június 18-ig 51 mezőgazdasági munkás, 16 törpebirtokos és 2 kisbirtokos részére osztottak ki földet. A további igényjogosultak számát ekkor 466 főben adták meg, 600-an igényeltek házhelyet, s közel 150 család jelezte áttelepülési szándékát. Az 1946. október 2-i Rékason kelt jegyzőkönyv szerint a földreform során igénybe vett földterület 551 kh, kiosztásra került 482 kh, hazatérő hadifoglyok részére tartalékoltak 69 kh-at. A jogosult házhelyigénylők száma 500 volt, 480-an jutottak házhelyhez. 1947 tavaszáig közel 170 család jegyeztette elő magát a Pest megyei Hajós községbe való áttelepülésre. A hajósi kitelepülők zöme végül mégsem költözött el. Ehhez feltehetően hozzájárult az is, hogy Alsó-Szászberken a Kohner uradalomból kb. 220 kh földet a rékasiak kaptak meg. A második világháború jelentős károkat okozott az állatállományban. 1945. Májusában 454 szarvasmarha, 285 ló és 484 sertés volt a községben, november végén pedig 393 szarvasmarhát, 314 lovat és 606 sertést számoltak össze a településen. 1949 tavaszán alakult meg a Vörös Brigád termelőszövetkezeti csoport, mely kezdetben csak 25 kh rizsföldön


Közoktatás, művelődés

A hatvan személyes óvodát 1943-ban adták át rendeltetésének. Az 1944 elején három épületben lévő 14 tanterem közül a Zagyvaparti iskola négy osztálytermét a harcok során elszenvedett rongálódások miatt 1945-ben le kellett bontani. A másik négy tantermes iskola pedig a híd robbantás miatt jórészt hasznavehetetlenné vált. A harmadik iskolának a tetőzete sérült meg. 1948. június 16-án államosították az iskolát, 1948. július 1-én az összes tanító állami alkalmazásba került. Zagyvarékas Népkönyvtárát a korábban működő minisztériumi és a testnevelési bizottsági könyvtárból, valamint az egyesületek könyvtáraiból hozták létre 1949-ben 541 kötettel gazdálkodott. Az alapító tagok földjeinek egyesítését akadályozta, hogy 42 kh egyéb földjük a határ 36 helyén aprózódott el. Ezt 1951-ben a Rákóczi Tszcs megalakulása követte, majd még több kisebb termelőszövetkezeti csoport is létrejött. 1945-ben a közellátási szövetkezetnek 17 üzlete és 805 tagja volt. A helyi földművelő szövetkezet 1946. november 24-én alakult meg 54 taggal.


A község élete a szovjetek irányítása alatt

1948-1960
Betonjárdák építésére 1948. augusztus 8-án hozott határozatot a község képviselő-testülete. A villanyt 1948. december 20-án vezették be a faluba. A falu termőterületének jelentős része a Zagyván túl volt. Ezért sürgősen hidat kellett létesíteni a lerombolt helyett a Zagyván. Pénz hiányában ideiglenes fahidat építettek. A helyi gőzmalom újraindítása az aknák eltávolítása után történhetett meg. A németeknek is szándékukban állt felrobbantani. 1945-ben községi kezelésbe vették a malmot. A termelés megindítása érdekében vetőmagot osztottak a gazdálkodók között. Zagyvarékas közigazgatásilag Pest megyéhez tartozott. 1945. december 31-től Szolnok megyéhez csatolták a falut. Megváltozott néhány utca neve. A váci püspökről elnevezett Manauer tér Szabadság tér lett, Kolozsvári utca Egység, a Hajó utca Tildy Zoltán, a Bethlen utca Liszt Ferenc, a Levente utca Szabadsajtó utca lett. A község közigazgatását a Nemzeti Bizottságtól 1945. Május 24-én veszi át a Községi Képviselőtestület, amelynek szociálpolitikai és egészségügyi bizottsága is működik. 1950 őszén választások zajlottak Magyarországon. Október végén Zagyvarékason is kihirdették a választás eredményét. A Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke Borsányi György, elnökhelyettese Csák Illésné, titkára Dobozy Gyula volt. 1950. December 27-én négy állandó bizottságot szerveztek. 1.Pénzügyi- és Gazdasági Bizottság, elnöke: Demecs Imre; 2. Mezőgazdasági, Kereskedelmi és Közellátási Bizottság, elnöke: Ignácz Imre; 3. Közegészségügyi és Népjóléti Bizottság, elnöke: Györe Józsefné; 4. Oktatási- és Népművelési Bizottság, elnöke: Kiss Mihály. 1950-ben a Katolikus Kör helyén, annak bővítésével kultúrotthont alakítottak ki 19.000.-Ft ráfordítással. 1954-ben nyílt meg a csak nyáron működő bölcsőde. 1954. augusztus 15-én nyílott meg a kötött kölcsönzési idővel működő könyvtár. Ez ideig a Népkönyvtár csak kötetlen kölcsönzési idővel működött. 1954. Októberében 438 lakos volt a könyvtár beiratkozott olvasója. Ipar: Az 1954-es adat szerint 6 kovács, 3 cipész, 4 szabó, 4 kőműves, 3 asztalos, 2 bognár, 1 szobafestő, 3 borbély látta el lakosságot. Mezőgazdaság. Az országos agrárpolitika értelmében Zagyvarékason is termesztettek gyapotot. Az 1949-ben alakult Vörös Brigád Tsz kezdetben rizstermesztéssel foglalkozott. 1954-ben ismét választás előtt állt az ország. Falunkban 49 választókerületet alakítottak ki. Minden választókerület egy-egy tanácstagot választott. A Községi Választási Elnökség tagjai: Borsányi Mihály, Recski István, Kiss Mihály, Mészáros István. 1955-ben 50 férőhelyesre bővítik az óvodát. Betonjárdát építettek az Iskola, a Koszorú, a Wesselényi, az Aradi, az Egység, a Fürst Sándor (a mai Hunyadi) és a Rózsa utcákban. 1956-ot követően a termelőszövetkezetek jelentősen meggyengültek, s csak a következő évtől indultak ismét fejlődésnek. 1959-ben a Rákóczi, a Vörös Brigád, valamint a röviddel előbb létrejött Haladás termelőszövetkezetek az utóbbi nevén egyesültek. 1960-ban az előző évben megalakult Kossuth csatlakozásával jött létre a Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. 1955 végén 2 körzeti orvosa, 1 szülésznője és 1 gyógyszertára volt a községnek. A falu első televíziós készülékét 1959. január 10-én a pártszékházban szerelték fel. 1955 végén 1 kultúrotthon, 1 könyvtár és 1 keskenyfilmes mozi működött a faluban. A németek által felrobbantott Zagyva-híd helyén új vashidat emeltek. Érdekesség, hogy ennek a ma is álló hídnak a vasszerkezetét nem itt állították össze, hanem készen szállították ide. A híd építését 1956. Április 15-én kezdték, s 1957. Július 27-én adták át a forgalomnak. A híd felépítése 1 millió 600 forintba került. 1958.-ban a Kisszögben 25 pihenőpadot helyeztek el. Egykorú elbeszélések szerint az 1950-es években, a Kisszögben, az erdőben kavicsos utak voltak, igazi parknak volt nevezhető. Akkoriban vasárnaponként a falu apraja-nagyja kilátogatott a Kisszögbe. 1959-ben 3323 m2 betonjárdát építettek és 1100 m-rel bővítették a villanyhálózatot. Ebben az évben készült el, 40.000.-Ft-ért a bekötőút a Kossuth Termelőszövetkezet majorjához. (Mai közkeletű neve: Kossuth tanya). 1959-ben portalanították a falun átvezető közlekedési utat állami költségvetésből.

1960-1970
1960-ra már a falu valamennyi utcájában betonjárdán közlekedhettek az emberek. 1960-ban nyílt meg a központi orvosi rendelő. A vele egy épületben lévő háromszobás orvosi lakást is akkor adták át. 1960. február 1-én indult meg a helyi autóbuszjárat a vasúti megállóhoz. Kezdetben a busz végállomása nem a Malomnál volt. A helyi busz a mai olajkút és a kb. 4 km-re lévő vasútállomás között közlekedett. 1961-ben helyezték át a piacteret a mai Dózsa György térre, ez 40.000.-Ft-be került. Korábban a Gyógyszertár előtti parkoló helyén volt a piac. A Dózsa György téren a mai garázssor helyén több sorban kőasztalok álltak. Csak ezeken volt szabad tejterméket árusítani. A tér többi része is betonozott volt. Praktikusan képezték ki a burkolatot. Több árus sort alakítottak ki, közöttük pedig a vevők közlekedésére szánt sávokat. Mindez úgy nézett ki, hogy az árusoknak szánt betonsáv kb. 10-15 cm-rel magasabban feküdt a vevők részénél. A piacon akkoriban szigorúan elkülönített helyen lehetett a különféle árukat értékesíteni. Rékason hagyományosan szerda, péntek és vasárnap a piacnap. Az 1980-as évekig a piactéren tartották a kirakodóvásárokat és a búcsúvásárt. Az állatvásár helye addig is a Régi temető melletti vásártér volt. Zagyvarékason szeptemberben illetve februárban tartottak és tartanak országos állat- és kirakodóvásárt. Az utóbbi két évben próbálják meghonosítani a júniusi vásárt is. A búcsúvásár időpontja falunkban a november 5-höz (Imre nap) közelebb eső vasárnap. A 60-as évek az építések, intézmény fejlesztések évtizede volt. 1961-ben nyílt meg az állandó bölcsőde. 1961-ben megnyílt a napközi otthon az általános iskola alsó és felső tagozatos tanulói részére. Új Kultúrházat is építettek, amelyet 1962. augusztus 19-én adtak át. Így lett a falunak egy nagyszámú közönséget befogadni is képes terme. 1960-ban a községnek 1 iskolája volt és 10 tanteremben 18 tanerő 562 tanulót oktatott. 1963. március 29-én a községi tanács határozatot hozott 180 ezer forint áthidaló kölcsön felvételére, hogy az állami hozzájárulást kiegészítve kéttantermes iskolát és szolgálati lakást építhessenek. A Zagyva-parti iskolát 270.000.-Ft-ért, az emeletes iskola tetőszerkezetét 75.000 forintért újították föl. Az 1963-as választásokon ismét Kis Béla lett a Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, helyettese Gál Béláné, a titkár Gál Flórián volt. A közvetkező állandó bizottságokat hozták létre: Gazdasági Állandó Bizottság Pénzügyi- Községrendezési- és Építési Állandó Bizottság Közegészségügyi - Szociálpolitikai Állandó Bizottság Művelődésügyi Állandó Bizottság Igazgatási Állandó Bizottság 1963-ban nyitották meg az ún. Új Temetőt, a több helyiséges ravatalozóval. 1965-ben a községben 12 kiskereskedelmi bolt (625 négyzetméter alapterülettel) és 5 vendéglátóhely (548 négyzetméter alapterülettel) állt a helybeliek rendelkezésére. Az összes kereskedelmi eladási forgalom 16,7 millió forintot tett ki. A község üzlethálózata az alábbi egységekből állt: egy húsbolt, egy zöldség-gyümölcs bolt, öt élelmiszer bolt, egy vegyescikk-bolt, egy ruházati bolt, egy kultúrcikk bolt, egy kölcsönző bolt és egy tüzép telep. Megalakult Zagyvarékason a Takarékszövetkezet az Újszászi Takarékszövetkezet fiókjaként, és már 1965. Október 5-én tagjainak száma 144 fő és a betétállomány összege 310.000.-Ft. Az 50-es évek után megváltozott a falu arculata. 1945-1965 között 255 új lakás épült. Egyedül 1965-ben - egy év alatt - 30 új lakóház épült. Villamosították a Vasúti Újtelepet is. 1965. november 16-i adatok szerint a falu utcáinak 95 %-a villamosított volt. A közvilágítási lámpák száma 1965-re 285 darabra emelkedett. A falu előtt újabb feladat állt. Meg kellett oldani a lakosság ivóvízellátását. Addig egyedi artézikutakról hordták a vizet az emberek. Órákat sorakoztak a kutaknál kannákkal, vödrökkel felszerelkezve a lakosok. Egykorú elbeszélések szerint a Kútkertben ez a mai Takarékszövetkezet helyén lévő drótkerítéssel körülvett terület volt - várakoztak a legtöbben, mert itt állt a Nagykút, s ennek volt egyedül fehér a vize. Ez a kút a Takarékszövetkezet megépítéséig működött. A két kiskút máig is működik a Tsz. Iroda mögött, valamint a Gyimesi és a Pozsonyi út sarkán. Ezek vize mindig sárga volt. A vízvezeték kiépítésére 1966. Május 12-én Vízmű társulat alakult, melynek 714 család volt a tagja. Elkészítették a tervet, amelynek értelmében a teljes vízvezetékhálózat kiépítése 5.416.000.-Ft-ba kerül. 1966-ban befejezték a 710 m mély kút fúrását, amely percenként 900 l 48,5 C-os vizet adott. Elkészült a 100 m3 -es hidroglóbus is. 1967-ben fejezték be a törpevízművet. A vízvezetékhálózat építésében a lakosság nagyarányú társadalmi munkával vett részt. A településen elterjedt a gáztűzhelyek használata. Gondot okozott a gázpalackok cseréje, mert ezért Újszászra kellett átkerékpározni. A zagyvarékasi Gázcseretelep 1967-ben épült meg a Földműves-szövetkezet, a tanács és a lakosság anyagi támogatásával 60.000.-Ft-os költéséggel. 1967-ben ismét választások zajlottak. A tanács alakuló ülését március 28-án tartották. A tanács elnöke ismét Kis Béla, elnökhelyettese Bodó István, a VB-titkár Kiss István lett. 1961. január 1-én egyesült a Haladás és a Kossuth TSZ Béke Termelőszövetkezet néven és 6514 kh-on gazdálkodtak 888 taggal. A tagok száma évről évre emelkedett, 1967-ben már elérte az 1182 főt. Ebben az évben a munkaegység 54,20 Ft-ot ért. A tagok számára a TSZ a munkaegység arányában 1 vagy 1/2 kh háztáji háztáji földet biztosított. Főleg ennek termésével etették a háztáji gazdaságokban tartott baromfi, sertés illetve az egyre fogyó szarvasmarha állományt. Községünk területe 1944-ben 4620 kh volt. 1959-ben Zagyvarékashoz csatolták a besenyszögi határ egy részét, a Csanálost, Pusztaszentivánt és Tenke Puszta nagyobb részét. 1960-ban már 5519 kh a község területe. Egyes szolnoki határrészek - az országút és a Zagyva-gát közötti terület, a Tánczos féle gátőrházon túl ide csatolásával 1964-ben 7523 kh lett a terület nagysága. Ebből szántó 6629 kh. 1967-ben a zagyvarékasi Béke Termelőszövetkezet egyesült a szomszéd szászbereki szövetkezettel, így 11853 kh területen gazdálkodott. 1970-ben készült el az akkor nagyon korszerűnek számító sertéskombinát, 530 férőhellyel. Községünk ipara a hatvanas években is igen jelentéktelen volt. Az Újszászi KTSZ-nek működött itt egy bádogos részlege egyetlen dolgozóval, asztalos műhelye 2 dolgozóval. A cipész részlegét 1968-ban szüntették meg. 1969 augusztusában az ÁFÉSZ létesített sütödét, amelynek terméke kedvelt volt a lakosság körében, de nem sokáig működött. Az ÁFÉSZ üzemeltetett egy képkeretező és egy lakatos részleget egy-egy dolgozóval. A Zagyvarékasi Általános Iskola a hatvanas években három épületben működött. A tanítást 9 tanterem és 8 egyéb helyiség (ebédlő, tornaterem, szertár stb.) szolgálta. Az óvodai foglalkoztató termek száma 3 volt. 1968-ban helyezték át a Községi Könyvtárat jelenlegi helyére. Akkor a könyvtár köteteinek száma 8878 db volt. Ma már közel 21 ezer db könyvtári dokumentumot (könyvet, videokazettát, hanglemezt, hangkazettát, újságot) kell elhelyeznie a könyvtárnak a változatlan alapterületen. 1971-től 2 könyvtáros látta el az olvasókat. Mint az amatőr művészeti mozgalmak esetében, úgy a sport terén is lelohadt az 1945 utáni nagy lelkesedés a hatvanas évek közepére. Az 1950-es években kézilabda, röplabda, atlétika, asztalitenisz, sakk és teke csapat is működött a falunkban. A község 1964-ig jól szerepelt a spartakiád mozgalomban. A járási összetett pontversenyben általában az élen végzett. Már 1964-ben megszűnt a röplabda, a sakk- és az asztalitenisz szakosztály. Ekkor még működött a labdarúgócsapat mellett a férfi kézilabdacsapat. A község történetének további eseményeiről már csak a Községi Könyvtár cikk gyűjteménye nyújt információkat. A hetvenes évek közepén Szolnokra a környező falvakból 18 ezren jártak be dolgozni. Közöttük sok rékasi is.

1970-1985
1976-ban megnyílt Rékason a 601. számú ABC Áruház. Ezzel egyidejűleg öt apró elavult bolt zárt be. Az új, korszerű ABC-áruház a község első igazán modern kereskedelmi egysége. 442 négyzetméter alapterületéből 240 négyzetméter az eladótér. Az áruház - megnyitásakor - három élelmiszer-, egy hús- és egy kultúrcikk boltot helyettesített. A mintegy 4 millió forintért létesült áruházat a Jászalsószentgyörgyi Petőfi TSZ építette a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ megbízásából. Az új ABC áruház készlete a nyitáskor másfél millió forint értékű volt, várható évi forgalmát pedig 20 millió forintra becsülték. 1976-ban a Kisszögben új sportöltözőt avattak, amelyet egy Zagyvarékas-Szászberek bajnoki labdarúgó mérkőzéskor használtak először. 1977-ben vehették birtokukba a zagyvarékasi gyerekek az új, korszerűen felszerelt tornatermet. A mintegy 2 millió 938 ezer forint értékű terem építésén a vállalatok dolgozói és a község lakói 697 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Az összköltségből 1 millió forint állami támogatás, másfél millió saját költségvetés illetve társadalmi munkavégezés volt. 1977. szeptember első napjaiban kezdte el a tornaterem építését az Újszászi Vegyesipari KSZ. Április 4. Szocialista Brigádja. Az új tornateremmel régi álma valósulhatott meg a községnek. A szükség-tornatermet megszüntették. Az új tornaterem öltözőkkel, zuhanyzókkal, szertárakkal, nevelői szobával a központi fűtéssel ellátott. A zagyvarékasi gyepgazdálkodási, a besenyszögi lucernatermesztési, valamint a mezőhéki húsmarhatenyésztési társulás egyesülésével megalakulta az állattenyésztési és takarmánytermesztési rendszer, amelynek gesztorgazdasága a zagyvarékasi Béke TSZ lett. (Gesztorálás: több vállalatot érintő nagyobb szabású beruházás, ügylet összehangolása, vezetése.) Ez az AGRO-COOP nevet viselő állattenyésztési és takarmányozási rendszer a takarmánytermesztés, gyepgazdálkodás, kukorica és silókukorica-termesztés, tartósítás, tárolás mellett feladatai közé sorolta a szarvasmarha-tenyésztést, a juhtenyésztést és a libatenyésztést is. A megyében létrejött egy gabona és ipari növénytermesztési rendszer is, Rákóczifalva központtal. A zagyvarékasi Béke TSZ laboratóriumot adott mindkét rendszer szolgáltatásai számár. Azóta ez a laboratórium már megszűnt. 1978-ban a megyei tejtermelési versenyben három kategóriában értékelték a mezőgazdasági nagyüzemeket. Az előző évihez képest a legnagyobb növekedést a zagyvarékasi Béke TSZ érte el és 33,8 százalékkal első lett. 1978-ban dicsérő oklevelet kapott a zagyvarékasi általános iskola 2804. Számú Fekete Lajos Úttörőcsapata. 1978-an közös TIT-csoport alakult Zagyvarékason és Szászberken, a zagyvarékasi tanács szervezésében. A 23 tagú csoport a két községben tartott ismeretterjesztő előadásokat. A Béke MGTSZ Auróra és Hámán Kató nevét viselő szocialista brigádjai a tagjaik által készített kézimunkákból kiállítást rendeztek a keltető üzemelőcsarnokában. A fürge ujjak nyomán írásos terítők, színpompás párnák, fali- és subaszőnyegek, szép kötött és horgolt holmik készültek. 1979-ben a falu lakosainak száma 3571 fő volt. Kilencszáz-ezer ember járt naponta Szolnokra dolgozni. A faluban élő 1000 nyugdíjasból 15-20 idős asszony járt az Öregek Napközi Otthonába, a férfiak a Nyugdíjas Klubot látogatták. Dr. Borhy Endre körzeti orvosi rendelőjében 16-18 ezren fordultak meg évente, amely az országos átlagot meghaladta. A faluban 1979-ben több mint száz diplomás ember dolgozott. A TSZ-ben több mint hetven volt a felsőfokú végzettségű dolgozó. A termelőszövetkezet szociális és kulturális célokra 800-900 ezer forintot fordított évente az 1970-es években. Ebből a helyi intézmények közül csak a Művelődési Ház kapott évi 30 ezer Ft-ot. A Községi Könyvtár állománya 1979-ben 18600 kötet volt. Az akkori éves beszerzési keret 36 ezer Ft-ot tett ki. A beiratkozott olvasók közül igen kevés volt a felnőttek száma, ez az arány a 90-es évekre jelentős mértékben megváltozott. Több a beiratkozott felnőtt olvasó és a napi látogatók száma is a felnőttek javára tolódott el. Ehhez bizonyára köze van a könyvtárhasználati szokások megváltozásának is. A mai 40-es és 30-as korosztályok már bele nőttek a könyvtárhasználatba. Míg az idősebb korosztályok nem szokhatták meg gyermekkorukban ezt a szolgáltatást. A Művelődési Ház igazgatója elmondta ebben a cikkben, hogy 1977-től már nincs tájelőadás (színházi előadást egy-két estére falura visznek) az intézményben, a hogy ezekben az években dolgozott azon, hogy kialakítsa a rékasiakban az autóbuszos színházlátogatás szokását és igényét. Az iskola akkori igazgatója, Bodó István büszkén nyilatkozta, hogy a tantestületnek egyetlen képesítés nélküli tagja van, s hogy az itt tanulók harmada már zagyvarékasi származású. 1979-ben avatták fel a Művelődési Házon elhelyezett Móricz-emléktáblát. Móricz Zsigmond fogadott unokáját, Móricz Erzsi fiát Móricz Imrét a Fürdő utcában nevelték Kiss Boldizsárék. Móricz őt többször meglátogatta Rékason. Móricz Zsigmond több elbeszéléséről, karcolatáról, riportjáról lehet tudni, hogy rékasi ihletésű. Az emléktábla ünnepélyes avatásán Valkó Mihály mondott beszédet.